Megemlékezés Járó Zoltánról, halála alkalmából
Führer Ernő tanítvány és munkatárs – 2020. április 9., csütörtök, 14:13

Igen nagy veszteség érte a magyar erdészeti tudományt, az erdészeti irodalmat és tisztelőin, valamint tanítványain keresztül az egész magyar erdészeti szakközönséget. 2020. február 21-én életének 99. évében elhunyt Járó Zoltán, okl. erdőmérnök, az Erdészeti Tudományos Intézet egykori főigazgató-helyettese, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, kutatóprofesszor, címzetes egyetemi tanár.

Vele nemcsak éles kritikai érzékkel megáldott kutató, nagy felkészültségű tudós, elhivatottságot érző erdész szakember, hanem kollégái és tanítványai sorsával törődő melegszívű, a szó igaz értelmében vett egész ember végezte be földi pályafutását.

Járó Zoltán Nagybecskereken született 1921. július 16-án. A szülők „hű magyarságtudata” miatt a családot a Trianoni országvesztés után a középbánsági városból hamarosan kitelepítették. Véglegesen új otthont Vecsésen találtak maguknak. A helybéli elemi iskola befejezése után tanulmányait a kőbányai Szent László Gimnázium diákjaként folytatta Járó Zoltán. Az érettségi után először a Kertészeti egyetemre iratkozott be, majd egy év után már Sopronban a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán találjuk. A II. világháború befejezése után 1946-ban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Ezt követően kezdő, de elhivatott erdőmérnökként az alma mater és az MTA talajtani kutató intézetében tevékenykedett addig, amíg 1949-ben az Erdészeti Tudományos Intézetnél kapott szinte élete végéig kitartó, végleges státuszt. 1984-ben ment nyugdíjba, de munkáját megszakítás nélkül 88 éves koráig tovább folytatta.

Sokoldalú tevékenységét gazdag eredménylista jellemzi, ami csak nehezen tömöríthető egy megemlékezés szűkre szabott keretei közé.

Több mint 60 éves munkássága során az országos genetikai talajtípus-rendszert a hazai erdőgazdálkodás igényeinek megfelelően értékelte és adaptálta. Kidolgozta az erdészeti termőhely-feltárás helyszíni és laboratóriumi vizsgálati módszereit, és segítségével feldolgozta az erdőgazdasági tájak talaj- majd termőhelyi adottságait. Nagy felkészültségét, mély és megalapozott tudását tanúsítja értékes tanulmányainak hosszú sora, kiadott szakkönyvei. A „Talajtípusok” című könyve a mai napig használatos és keresett a gyakorlati szakemberek körében, mára szinte pótolhatatlanná vált.

Kialakította a hazai fafajok termőhelyi igényének ökoszisztéma szemléletű vizsgálati módszerét, és meghatározta a főbb állományalkotó fafajok termőhely-igényét. A fontosabb magyarországi fafajok elterjedésének és termőhelyi igényének feldolgozása alapján kialakította a sajátosan magyar erdészeti termőhely-tipológiai rendszert. Erre épült „Az egyes termőhely-típusokon alkalmazható célállományok és azok várható növekedése” c. tanulmánya, amely az erdőmérnök-képzés, a fafaj-megválasztás és általában az erdőgazdaság fejlesztésének mindenkori alapjává vált. Jelenleg is e munkája, a klímaváltozás erdészeti aspektusainak megértése és a jövőbeli tartamos erdőgazdálkodás megőrzése szempontjából hiánypótló és nélkülözhetetlen forrásanyag.

Kimunkálta az ökológiai szemléletű erdészeti földértékelést. Leírta a főbb fafajok éves és korszaki növekedésmenetét és az ehhez kapcsolódó vízfelhasználás modelljét. Kidolgozta az erdő szervesanyag-forgalmának vizsgálati metodikáját. Meghatározta több állományalkotó fafaj szerves- és tápanyagforgalmát. Nemzetközileg is új módszert dolgozott ki a felszín alatti szerves-anyag (gyökérzet) vizsgálatára. Számszerű adatokat közölt, értékes kapcsolatokat és elméleti következtetéseket tárt föl az erdő víz- és szervesanyag-forgalmának összefüggéséről.

Elmélyült szellemi felkészültséggel, éles kritikai érzékkel felépített tanulmányai a magyar erdészettudományok elméleti és gyakorlati fejlődése szempontjából irányt mutató és úttörő jelentőségűek. De elévülhetetlen érdemeket szerzett Járó Zoltán az erdőgazdálkodás elveinek és az erdészetfejlesztési törekvések maghatározásában is. Sokoldalú tudása, kifejezetten multidiszciplináris karaktere, közvetlensége és embersége nagy szerepet játszott abban, hogy jó kapcsolatot alakított ki a társtudományok és a gyakorlat képviselőivel. Mindez nagyban segítette tudományos eredményeinek gyakorlati bevezetését és időtálló alkalmazását.

Nyugdíjazását követően is intenzíven részt vett a tudományos életben, többek között közreműködött azoknak az ökológiai vizsgálati bázishelyeknek a kialakításában, amelyek most az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer intenzív vizsgálati területeit képezik. Kutatóprofesszorként még sokáig segítette az intézet szakmai tevékenységét és fejlesztését.

Járó Zoltán egy egész kutatói nemzedéket indított el pályáján. Akik személyesen ismerték, tudják, hogy őszinte, emóció-gazdag, jóindulatú természete mindig egy visszafogott kétkedéssel párosult. Ennek is volt köszönhető, hogy tudományos eredményei mindig hitelesek és megbízhatóak voltak. Járó Zoltán a régi idők ma már egyre ritkább, nemes gondolkodású embertípusához tartozott, akit cselekedeteinél minden önzéstől és anyagiasságtól mentes szemlélet vezetett. Viselkedését és egész életét a legnagyobb szerénység jellemezte, rangot, elismerést soha semmiért nem várt el. A hiúság gondolata is távol állt tőle, egész életében megmaradt az erdőt szerető, azért lelkesedő kollégának és jóbarátnak. Mint ember a legjobbak közé tartozott, azok közé, akiket embertársai iránt érzett megbecsülés, tisztelet és a legteljesebb jóakarat vezet.

A magyar erdők szeretete, ökológiai szemlélete, szakmai elkötelezettsége és munkássága iskolateremtő az erdészei ökológia és termőhely-értékelés terén. A természeti folyamatokat feltárni- és megismerni akarása sokszor szinte emberfeletti cselekvésre késztették. A munkában komoly, fáradságot nem ismerő, ritka egyéniség, akinek szakmai tevékenységét Bedő Albert- és Akadémia-díjjal, Vadas Jenő emlékéremmel, továbbá a Pro Silva Hungariae, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje és az Életfa Emlékplakett kitüntetésekkel ismerték el.

Járó Zoltán 2020. február 21-ével maga is belekerült az erdész szakma történelmi alakjai közé. Szelleme, hátramaradt művei és örökérvényű gondolatai révén továbbra is köztünk lesz. Emlékét az utókornak volt munkatársai, tanítványai, tudományos eredményeinek felhasználói és alkalmazói, azaz az erdészeti tudományok és a gyakorlati erdészek nagy közössége kegyelettel megőrzi és ápolja.

 

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.