Püspökladányi Kísérleti Állomás

A Püspökladányi Szikkísérleti Telepet 1924. október 1-én alapították, azzal a Kaán Károly által kitűzött céllal, hogy kimunkálja az alföldi területek – kiemelten a szikes, vagy mélyben sós termőhelyek – fásításának módszereit. A szikes talajok javításának gondolata már ekkor sem számított újnak, de módszeres kutatások beindítására eddig az időpontig nem kerülhetett sor. Róth Gyula 1911-ben Apatinban javasolt egy ilyen tevékenységi körű telep létrehozását, amit Vadas Jenő is támogatott. Az első világháborús események azonban a terv megvalósulását megakadályozták. 1920-ban Tuzson János javasolja a Püspökladányi Vallásalapítványi Uradalom fővasúttól északra eső területeinek befásítását. Úgy vélte, hogy az erősen szikes foltok körülfásításával elérhetővé válhat a körbevett területek fűhozamának javulása, így ezek kezelése nagyobb gazdasági haszonnal járna. Napjainkban e gondolat helyességét a közbezárt rétek fűhozama és faösszetétele igazolja. Ezt követően az Alföldi Erdőtelepítési Szaktanács 1922. áprilisi ülésén kísérleti munkaterv kialakítását tűzte napirendre. A telep munkájának megindítása érdekében Kaán Károly Magyar Pál erdőmérnököt Tuzson János mellé, míg Galambos József erdőmérnököt Sigmund Elek mellé rendeli ki egy év tanulmányi időre. A kísérleti telep kezdetben az akkori Debreceni Erdőigazgatóság szervezeti egységeként - Magyar Pál vezetésével - tevékenykedett. 1927-44 között a központi Erdészeti Kísérleti Állomáshoz tartozott, a telep vezetője 1927-28-ban Galambos József, majd 1928-tól 1944-ig Tury Elemér vezette a telepen folyó kísérleteket. 1945 után a telep kezelése a Debreceni Erdőgazdasághoz került üzemi erdészkerületként, és csak 1953. február 1-ével üzemelt ismét Tury Elemér vezetésével az Erdészeti Tudományos Intézet Szikfásító Kísérleti Állomásaként. 1963-tól az ERTI Tiszántúli Kísérleti Állomásaként működik Tóth Béla (1963-1985), Kapusi Imre (1985-93), Tóth Béla (1994-1995) és Csiha Imre (1995-) vezetésével. A szikkísérleti kutatások mellett az Állomás közel 550 hektáros nyár kísérleti rendszert működtet, mely az egész Alföldet behálózva a fajtakiválasztási és termesztés-technológiai kérdésekre keresi a válaszokat. Az Állomáson folyó nemesítői munka másik fő iránya az akácnemesítés, mely szelekciós munkára alapozva igyekszik emelni a magyar akáctermesztés genetikai tartalékait. A gyakorlat számára több mint 170 hektáron működtetett technológiai kísérleteivel kíván támpontokat adni. Magas kőris származási kísérleteinkben arra keressük a választ, hogy ez az értékes fafaj milyen ökológiai tűrőképességgel rendelkezik. Az ezüstfa és vadkörte szelekciós munka az alföldi erdőtársulásokban megtalálható elegyfajok genetikai értékét igyekszik emelni. A fekete nyár génmegőrző tevékenység a még megtalálható fekete nyár egyedek az előfordulási helyükön, illetve csemetekertben való megőrizésére és szaporítására irányul. Az állomáshoz tartozó Arborétumban az Alföld fásításával kapcsolatos feladatok keretében olyan fa- és cserjefajok szelekciós munka folyik, melynek eredményeivel javítható ezen erdők ökológiai stabilitása, vadeltartó képessége, valamint ökonómiai értéke. Az arborétumi munka legkimagaslóbb eredménye a Pusztaszil fajta (Ulmus pumila cv. ’Puszta') honosítása, mely szárazságtűrésével, a „szilfa vész”-szel szembeni rezisztenciájával jelentős szerepet tölthet be az alföldi erdőtelepítésekben. A szikkísérleti kutatások kiértékelése az Állomás legfontosabb helyi feladata, ezzel együtt a Farkassziget védetté nyilvánítása óta vizsgálatok folynak a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodási módszerek erdőssztyepp klímában való alkalmazhatóságára. Az állomás fokozott figyelmet fordít a magánerdő-gazdálkodásra. Kiemelt feladatként kezeljük a faültetvények, ezen belül az energetikai célú faültetvények fafaj-megválasztási, technológia fejlesztési kutatásait, és az elért eredményeknek a gyakorlatba történő mielőbbi bevezetését.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.